Kollektív szántás

A szombathelyi Lamantin fesztivál negyedik estéjén a Grencsó Open Kollektívát hallhattuk játszani a Krúdy Klubban.

A kvartett (Grencsó István - szaxofon, fuvola, basszusklarinét; Pozsár Máté – zongora, Benkő Róbert - bőgő; Miklós Szilveszter - dob) koncertjét az „Indián a Hortobágyon” című darab indította, majd a „Sugar Free” című („vacsorához való”) szerzemény hangzott el. Az utána következő darab hatalmas kontrasztokat villantott fel: az első rész szaggatott fuvolastaccatói és a hasonló szellemben megfogalmazott szólók után basszusklarinéton szólaltak meg nagyívű legato, nóta-idézetszerű dallamok. Ezután a Lamantin táborban is tanító Nesztor Ivánnak ajánlott szám, az „Iván gyermekkora” következett. A basszusklarinéton megszólaló téma a korai swingkorszakot idézte, utána persze oldottabbá vált a zenei szövet.

Az est csúcspontja számomra egyértelműen az utolsó két darab volt. A „Hajnali ciróka” című szerzemény, melyet Grencsó az időtlenség balladájaként aposztrofált („Sok hűhó után a lényegre térünk: most a szerelemről fogunk játszani.”) visszafogott finomságával és érzékenységével a teljes műsor hangulatának tökéletes ellenpontját képezte. A téma és a szólók egyaránt megindító bensőségességet sugároztak. A ballada után attaca következett a zárószám, mely az előtte lévővel ellentétben hihetetlen feszültséget hordozott. Az up-tempós darabban a negyedek folyamatos, egyenletes zakatolása végig jelen volt, hosszúra nyújtott, feszített fokozás után robbant nagyot a vége. A közönség ezúttal is követelte a ráadást, az együttes a „Kollektív szántás” című számot adta elő, hatalmas meglepetést okozva a free megőrülés után egy hamisítatlan klasszikus domináns-tonika lezárással.

A formáció tagjai mindahányan lenyűgöző technikai felkészültséggel és ötletgazdagsággal játszottak, mindemellett együttesként is kitűnően működtek együtt. Talán nem éppen az jutna a műsorról eszembe, amit Grencsó István mondott (nyilván nem minden irónia nélkül): hogy vidám zenék hangzottak el. Az viszont biztos, hogy nagyon erőteljes hatású koncertet hallhattunk. Kifejezetten mélyenszántó volt ez a „kollektív szántás”.

Czika László fotói: