Fergeteges sikerű modern kamara jazz-zel mutatkozott be az Alan Benzie European Trio a Budapest Jazz Clubban június 4-én
Alan Benzie, a még csak 25 éves skóciai zeneszerző-zongorista, hét évesen kezdett zongorázni. Eleinte autodidakta módon tanult, saját magát fejlesztve, oly sikerrel, hogy 17 éves korára az Év Fiatal Skót Jazzmuzsikusa címet nyerte el. Ugyanabban az évben ösztöndíjat nyert a Berklee College of Music-ra. Ezzel egy álma vált valóra. Négy évig JoAnne Brackeen növendéke volt és beválasztották a Berklee Rainbow All Stars együttes zongorista posztjára. Elnyerte a népszerű magazin 2010-11-es Billboard Award-ját. 2011-ben Summa cum laude eredménnyel diplomázott a Berklee-n. A Monterey Next Generation Festival-on a quartetjével a Berklee-t képviselhette. A Triójával a Rochester International Jazz Festival-on vett részt, de az Egyesült Államokban és Japánban is sikereket ért el. Több neves jazz legendával játszott együtt. (Hal Crook együttesében játszhatott, valamint partnere lehetett Jerry Bergonzi-nak, Joshua Redman-nek, Joe Luke-nak és Valery Ponomarev-nek is) Egy nyilatkozatában azt írta: "Úgy gondolom, hogy nagyon fontos lenne kifejleszteni a saját "hangomat", úgy a kompozícióimban, mint a játékmódomban és szeretnék a skót jazz hangja lenni, a nemzetközi porondokon". A triója másik két tagját a Berklee-n ismerte meg. Bőgőn Andrew Robb játszott, dobolt a hazai jazz pódiumokon egyre elismertebb és népszerűbb Juhász Márton. (Amint azt a június 4-i főszerkesztői interjúból megtudhattuk, Gárdonyi László professzor előtt vizsgázott, többek között Alan Benzie és Juhász Márton comboja is a Berklee-n.)
A fentiek alapján felfokozott várakozással ültünk be az Alan Benzie European Trio szerda esti koncertjére a Budapest Jazz Clubba. Akik ott lehettünk, nem csalódtunk, nagyszerű jazz élményben lehetett részünk. Amikor a három fiatalember bevonult a pódiumra és játszani kezdett, kicsit meg is lepődhettünk a vékony, még mindig tinédzser arcú Alan Benzie érett lenyűgöző játékán. A trió kimunkált precíz megszólalásán. Az est során a tizenkét darabból négy standard, egy a bőgős, Andrew Robb, a többi pedig Alan Benzie szerzeménye volt. Egy kellemes 3/4-es lüktetésű "Glass" című Benzie darabbal kezdtek, visszafogottan, szép bőgő szólóval. Az elhangzott szám után a trió névadója vette kézbe a mikrofont és társait bemutatva széles gesztusokkal, jó humorral adott hátteret az elhangzó szerzeményeknek. Roppant kedves személyiségével is hozzájárult ahhoz, hogy nagyszerű játékán túl is elnyerje a közönség szimpátiáját. Elmondta, hogy a következő szerzeményét hazája tájaira, Glasgow-ra (szülővárosára) és Aberdeen-re emlékezve írta. Levegősen, finoman játszott, szép impresszionista hatásokkal teli tájfestő muzsikát hallhattunk. A következő darabot a bőgős, Andrew Robb szerezte (Dreams’ Nature). (Amikor az interneten szerettem volna megtudni róla valamit, egy azonos nevű ausztrál miniszter viselt dolgaiba ütköztem.) De a remek darabja igazolta, hogy szerzőnek is megállja helyét. Egy pörgős zongoraszóló után, virtuóz bőgő játék volt a válasz, miközben Alan belenyúlt a zongorába, hogy kopogós hangokkal színezzen. Juhász Marci diszkréten kísért, de a befejező részt, a zongora-bőgő ismétlő akkordjai alatt, ő is egy fergeteges dobszólóval koronázta meg. Egy különleges Ellington feldolgozással folytatták, a "Solitude"-dal. Olyan levegősen, érzéki módon játszották, hogy bámulatos volt. Alan nem zsúfolta tele akkordokkal, így a bőgő is teljes jogú partnerként hallatszott Marci érzékeny, diszkrét seprű játéka alatt. Mintha angyal szállt volna el a BJC felett. Gyönyörű volt. Mondanom sem kell, hogy ujjongó kitörő taps jutalmazta a nagyszerű trió játékot. A szünet előtt még eljátszottak egy Benzie szerzeményt, ami Alan és Marci közös bostoni élményeire emlékezett. Finom háromnegyedes lüktetésű darab, szabad játék és ritmusos részletek váltakoztak benne, a hangnemből ki-kifutó modern virtuóz zongora játékkal. A lassú fokozásokkal a végére felhevült csúcsponttal, majd lenyugvással.
Szünet után Alan a japán élményeiket mesélte kedves humorral és az elhangzó szám is "Memories" címmel azokra az emlékekre utalt. Szép melankolikus melódia, visszafogott, diszkrét kísérettel, lírai zongora- és bőgőszólóval. A következő is Alan szerzeménye volt és egy békákkal teli álmára utalt. Címe "Mountain of Frogs". Marci kézzel ütött szamba ritmusával indult, majd fokozatosan forrósodott fel, minden lábat megmozgatva. Igazolta a trió, hogy a latinos muzsikában is épp úgy otthon van, de mégis európai íze volt a vérpezsdítő játékuknak. A következő darab is európai impresszionista zenei gyökerekre utalt, "Wondering Mist" címmel. Lépkedő, levegős zongora játékkal, szép bőgő hangokkal közötte, Marci pedig főleg a cintányérjain kísért a pasztell színeket felvillantó darabban. A következő darabbal ismét Ellington előtt tisztelegtek a trió tagjai a "Midnight Coffee" című standard feldolgozással. Alan vidám gesztusokkal azt próbálta elmagyarázni, hogy egy cigaretta mellet milyen hangulata van az éjféli kávézásnak, és ezt mentették át a pompás blues feldolgozásukba. A befejezőnek szánt darab előtt Alan újra bemutatta társait, köszönetet mondott a BJC-nek a meghívásért és a hangtechnikus kifogástalan munkájáért, a közönség tapsaiért. Egy különleges Benzie darabbal zártak, a címe "Curse" volt. (Persze nem az "Átok" címe miatt volt az.) Nagyszerű bőgőszólóval indult, majd a dobokon Marci a marching bandeket idéző New Orleans-i ritmust hozott főleg a pergődobján és erre épült, nagy kontrasztot jelentve, a zongora teljesen modern játékstílusa, kiállásokkal, neki iramodásokkal. Szinte ars poeticájuk is lehetne ez a darab, mert a jazz ősi gyökereit ötvözték az európai harmónia világgal és ez egy izgalmas, színvonalas produkciót eredményezett. Természetesen búcsúzóul még emlékezetes szólókkal fűszerezték a nagy sikert aratott darabjukat. A vastaps és a bravó kiáltások nem hagyták távozni a triót. Egy Nat Adderley opusszal, a „Sack o’ Woe”-val búcsúztak volna. A felszabadultan, lendületesen előadott ragyogó szólókkal megspékelt darab után sem engedett a közönség. Még egy ráadást kitapsoltak és a szimpatikus három fiatalember csillogó szemekkel játszotta el a "Remember" című Irving Berlin örökzöldet igazi öröm zenélést produkálva, a klasszikus jazz fényes napjait felidézve búcsúztak.
Az Alan Benzie European Trio három tehetséges tagjának nagyszerű koncertjére valóban érdemes lesz "emlékezni" és figyelemmel kísérni további pályafutásukat. Reméljük, hogy a jövőben is üdvözölhetjük őket hazai pódiumokon!
(Csak zárójelben jegyzem meg, ma reggel Krakkóba utaztak, hogy egészen pontos legyek, a háromnapos lengyel turné állomásai a következőek: ma - Piwnica pod Baranami - Krakow 19.00, holnap - Galeria BWA Klub-- Olkusz 18.00, és szombat - Klub Akwarium - Przemysl 20.00, majd az ottani koncertjük után Glasgow következik. A skót fővárosban játszott egy-két hangverseny után pedig egy helyi stúdióba vonulnak, ahol három nap alatt felveszik az első Alan Benzie Trio lemezt! – A szerk.)
