JazzMa - Hírek - Ez most mi volt Tommy, Poll Winners, vagy sem?

Ez most mi volt Tommy, Poll Winners, vagy sem?

2014. május 04., Somogyvári Péter

Múlt év decemberében hívta első ízben szavazni olvasóit a JazzMa.hu. A közönség vette a lapot, bebizonyította, hogy szívesen vesz részt a játékban, ezt a magyar internetes világban magas, csaknem 400 visszaküldött szavazólap igazolta. A végeredmény megmutatta, hogy az előző évben kik voltak a legjobbak közül a legnagyobb hatással a jazzrajongókra, a sok remek koncert közül melyikre emlékeznek legszívesebben. Jó magyar szokás szerint sok sértődés, félreértés kísérte a megjelenést, főleg a szakma részéről. Tetszettek volna szavazni, mondhatnánk, mivel a szakmai listára is kértünk szavazatokat, de mindössze hárman küldték vissza a szavazólapot. A többség azonban a szakmában is megértette, hogy miről szól ez a DownBeat (amit 1934 júliusában Chicago-ban jelentetett meg először Albert J. Lipschultz...) által 1936-ban indított, és az immár 78. alkalommal megtartott szavazás. Sok világnagyság büszkén jegyzi életrajzában az ott elért helyezéseket. Büszkék lehetünk mi is, mert hazánkban ma már egyre több esemény beharangozójában olvashatjuk, hogy X.Y. a JazzMa.hu olvasói listájának győztese lép fel itt és itt. Nem csoda, hogy Tommy Víg, aki a Teleki tértől eljutott Hollywood-ig, új formációjának bemutatkozó koncertjét „Tommy Vig (USA) and Some JazzMa.hu Poll Winners Sextet” címen harangozta be a Budapest Jazz Club. Az Alerant Jazz Est sorozatában szombat este igazi all star csapat lépett a színpadra.

THE NAME OF THE NEW GROUP BY TOMMY VIG IS: POLL WINNERS – olvasható Tommy Víg angol nyelvű honlapjának nyitó oldalán. Sajnos, itt már kimaradt a lapunkra történő utalás, ami talán érthető, mivel Tommy nemzetközi rajongótábora nem sokat tudna kezdeni a magyarul írt beszámolókkal. Azt azonban kissé szomorúan vettem tudomásul, hogy a többségében magyar közönség előtt fellépő művészünk még egy sanda félmondattal sem említette lapunk nevét szellemes konferálásaiban a BJC színpadán. Pedig az együttes létrejöttének ihletője a JazzMa.hu volt.

Először trió felállásról szóltak a hírek, majd pár variáció után kialakult a végleges névsor, így ebben a felállásban mutatkoztak be: Joe Fritz – klarinét, Zana Zoltán – baritonszaxofon, Papp Mátyás – harsona, Juhász Márton – dob, Csuhaj-Barna Tibor – nagybőgő, és a zenekarvezető, a vibrafon királya, aki nem felejtette el első hangszerét, a dobot sem, Tommy Víg.

A klarinétos Vig György fia csodagyerekként indult, hét évesen már dobpárbajt vívott Beamter Bubival, rá egy évre, 1946-ban megnyerte a Metro-Goldwyn-Mayer tehetségkutató versenyét Budapesten. A háború után azonban hamarosan felállt az új rend, és az MGM nem rendezhetett új tehetségkutatót fővárosunkban. „Erről az időről tudni kell, hogy a hidegháború évei voltak és tiltott volt a jazz művelése. Szórakozóhelyeken nyíltan jazzt játszani nem lehetett. Jazz klubok, a nyugat európai, amerikai jazzt és annak hangulatát felvállaló helyek nem léteztek. Jazzt csak zárt körökben, titkos összejöveteleken lehetett esetleg hallani…(..).. A fiatalság azonban mint mindenkor élni akart és a vérzivataros idők ellenére különösen fogékony volt a fejlődést sugárzó hangulati elemekre, így az új zenei irányzatokra is.” - idézek Agonás Péter remek tanulmányából. 1956-ban, mikor felnyíltak a sorompók, ő is az Egyesült Államokba menekült, hogy aztán sikerekben gazdag évtizedek után, világhírűként 2006-ban visszatelepüljön szülőhazájába. Azon kevés magyar zenészek közé tartozott, akiket elfogadtak, elismerésekkel, díjakkal, rangos felkérésekkel ismertek el a jazz szülőföldjén. Haza térve magával hozta az ott ellesett és magáévá tett mentalítást, amivel ottani sikereit elérte. Mindig napra készen tudott az eseményekről, a világ dolgairól, ezekre a saját nyelvén, a jazz nyelvén tudott választ adni, ráadásul gyorsan, az aktualitásról nem lemaradva. Például 1984-ben Tommy-t bízták meg a Los Angeles-i olimpiai játékok alkalmából megrendezett hivatalos "Olympic Jazz Festival” szervezésével, a fesztivál Allstars Bigbandjét is ő vezényelte. Alig csomagolt ki Budapesten, máris beleszagolt a levegőbe, és megírta a "Budapest 1956" című szerzeményét, melynek ősbemutatójára az Amerikai Egyesült Államok nagykövete személyesen jött el. Az embereket foglalkoztató témákat feldolgozni, mindezt tehetséggel és kellő játékossággal, talán ezzel tud a figyelem központjába maradni annyi évtizede. Ha lankad a figyelem, gyorsan új ötlettel kell előállni, mert a közönség gyorsan felejt. Ezt a szemléletet taníthatná meg fiatal tehetségeinknek, ezen a téren még sok tanulnivalónk akad.

A sztárcsapat többségében Tommy Víg szerzeményeit adta elő, így a bravúr számnak számító „Őszi Jazz”-t is, ahol Tommy nem kisebb feladatra vállalkozott, mint a jazz és a klasszikus zene nagyjainak hangzásvilágát egy szerzeményben összehozni. Bach, Bartók, Penderecki, Lutoslawski hangjai keveredtek Monk, Corea, Zawinul hangjaival igazi „víges” feldolgozásban. A klasszikus standardek sem maradtak el, így a „Round About Midnight” és a „Cherokee” hálás témája, valamint a virtuóz szólók itt is meghozták a sikert. Mind az életben, mind a színpadon Tommy hűséges társa a koreai származású Mia. Ő a jónevű Kim Sisters vokál együttes tagja volt, mielőtt összekötötte életét Tommyval. Azóta aktív résztvevője a koncerteknek, természetesen most is színpadra szólíttatott. Énekét olykor vibrafon játékával tarkította, mikor elfoglalta a hangszer egyik felét Tommytól. A közönség az „Emlékszel, nyár volt” című Totth Menyus szám után zárta igazán a szívébe, mivel ezt Mia magyarul énekelte. A szerzőt csak az idősebb korosztály ismerheti, az ötvenes évek kitűnő zongoristái között említhetjük, mint Kertész Kornél, Szabó József, Martiny Lajos, Orosz János, Turán László. 56-ban ő Svédországba távozott, ahol királyi szinten ismerték el munkáját. Végül az 1970-es évek végén költözött az Egyesült Államokba. A két-két betét után mindkét részben újra a zenekaré lett a főszerep, fergeteges szólók váltották egymást. Zana Zoli becsületére legyen mondva, hogy baritonon is megmutatta kivételes tehetségét, az ő igazi hangszere ugyanis a tenor. Fritz Jóskát hallgatva egyetérthettünk Tommyval, akinek a kedvence a kitűnő klarinétos, és akiért a közönség sem véletlenül rajong. A győztesek csapatába jól illeszkedett a fiatal Papp Mátyás harsonás és Juhász Márton, aki már a legjobb dobosok között foglalja el helyét. Méltó ellenfele volt a két dobpárbajban Tommy Vígnek. Csuhaj Barna Tibor, aki sok ifjú tehetséget vezetett be a bőgőzés rejtelmeibe, most is tanári módon kezelte hangszerét. Az együttes motorjaként, mindig biztos pontot jelentett, ahová vissza lehet találni a kalandozások során. Szólói élményszámba mentek.

Bátraké a szerencse, tartja a mondás. Akik a zuhogó esőben el mertek indulni a BJC-be, jól jártak. Egy most alakult, még formálódó, izgalmas zenét játszó zenekar bemutatkozásának lehettek tanúi. A 75 éves örökifjú Tommy Víg elvarázsolta közönségét, korát meghazudtoló vitalitásával, humorával, és persze zenéjével. Remélem, a zenekarral még többször találkozhatunk majd, talán majd akkor a megalakulásuk körülményeiről is több szó esik.