A Bacsó Kristóf Quartet tegnap esti koncertje
Jól járt, aki az elmaradt Sanders koncert feletti bánatában nem maradt otthon a mester lemezeit hallgatva, és elég bátor volt ahhoz, hogy a pocsék időjárás ellenére kilépjen a szoba magányából és ellátogasson a Szimpla Kertbe.
Sajnos a zuhogó eső és a hűvös szél sokakat elriasztott, mert ahogy megszámoltam mindössze heten ücsörögtünk a színpad előtti székeken Bacsó Kristóf fellépésére várva. A zenekar pedig nagy nevekből állt, hiszen Bacsó mellett Fekete-Kovács Kornél, Barcza Horváth József és Juhász Márton alkotta a csapatot. Ezek a nevek eleve garantálták, hogy az est folyamán nem valami kedélyes időutazásban lesz részünk, jól ismert standerdeket hallgatva.
Az 1976-ban született Bacsó Kristóf pályája kezdete óta a jazz rögösebb útját járja. Szerencsés időben született, mert még tanulhatott Lakatos Ablakos Dezsőtől is, aki a valaha élt legnagyobb altszaxofonosok egyike volt nem csak hazánkban, hanem bátran kijelentem, a világon. Másik mestere Borbély Mihály volt, akivel többször játszott együtt különböző formációkban, többek között Oláh Kálmán fúvósokra írt darabjainak előadásakor, valamint Németh János kortárs zenét súroló szerzeményeinek megszólításakor. Kristóf külföldön is fejleszthette tudását, több évig élt Franciaországban és az Egyesült Államokban. Elmondhatja magáról, hogy a méltán híres bostoni Berklee College of Music hallgatója volt, és előtte tanult a párizsi konzervatóriumban is.
Fekete-Kovács Kornél sem az esztrád műfajban szerzett hírnevet, kísérletező, mindig új zenét teremtő muzsikusként ismerhettük meg, aki nem csak hangszere mestere, de kitűnő zeneszerző is. Egész estés darabjait több országban mutatták be, melyeket ő maga vezényelt. A Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem jazztanszékének tanáraként éveken át tanította a jövő trombitás nemzedékét.
Nem kisebb név Barcza Horváth Józsefé sem, a nagyon erős hazai bőgős mezőny legkiválóbbjai között emlegetjük. A klasszikus zenei hátérrel rendelkező zenész – a Budapesti Fesztiválzenekarral dolgozott- a világ legnagyobbjaival és külföldre szakadt hazánkfiaival állhatott színpadra, elég csak Jack DeJohnette és Snétberger Ferenc nevét említenem a sok közül.
A dobos Juhász Márton szintén a bostoni Berklee padjait koptatva csiszolhatta tudását (és végzett tavaly), csakúgy, mint 10 évvel korábban Kristóf. Fiatal kora ellenére, már komoly múltat tudhat maga mögött, Ávéd János formációiban, a MAO-ban, és a Gayer Trió-ban is felbukkant a neve.
A zongorát mellőző felállás Ornette Coleman legendás négyesét idézte (trombita-alto-bőgő-dob), de hangzásában igazi mai, egyéni ízű zenét kaptunk. A zenekar második lemezeként tavaly megjelent „Nocturne” anyaga adta a koncert gerincét. Az album első száma a „Metamorphosis” után sorra jöttek a további szerzemények. Bár a lemezen közreműködő zenészek névsora változott, ott a bőgőn Szandai Mátyás játszott és a doboknál Németh Ferenc ült, a Quartet összeszokottan játszott. Élmény volt Bacsó és Fekete-Kovács szólóit hallgatni, ők voltak az est főszereplői. Természetesen, amikor a zene engedte, Barcza Horváth és Juhász is megcsillantotta kivételes tehetségét egy-egy szóló erejéig. A széksorok is lassan feltöltődtek fiatalokkal, akik lehet, hogy csak a szokásos esti szimplázásra indultak, de a zene becsalogatta őket a koncertnek helyet adó terembe. A hangulat így egyre forróbb lett, új lendületet adva a zenészeknek, akik becsületükre legyen mondva a kezdésre összegyűlt pár embernek is odaadó lelkesedéssel játszottak. A zárkózottnak és kissé mogorvának tűnő Kristóf arcán is megjelent a mosoly, érezte, hogy zenéjével sikerült megérintenie hallgatóságát. Végezetül vastapssal hálálta meg a nagyérdemű a több mint egy órás koncertet. A ráadás csak a szigorú csendrendelet miatt maradt el, így Bacsó Kristóf megértést kérő szavaival búcsúztunk a Szimpla Kerttől, abban a reményben, hogy ezzel a remek zenekarral minél előbb találkozunk!
