Szőnyegbombázás a 15 éves Trafóban
A 15 éves jubileumát ünneplő TRAFÓ-ban tegnap került sor Terry Bozzio és Borlai Gergő dobzsenik közös estjére.
A hely mérete nagyon ideális volt, a teltház nem jelentette az intimitás eltűnését, mindkét zenész szóban is kommunikált a közönséggel, sőt teljesen természetesnek tűnt, hogy a színpad előtti sorból többen felálltak és kezet fogtak Bozzio-val, aki láthatóan teljesen el volt ájulva a közönség szenzibilitásától. Ehhez az oldott hangulathoz kellett mindkettőjük legjobb formájában előadott műsora.
A két és félórás programot Borlai kezdte, elmesélve, hogy meghívást kapott egy éve, a világ legfontosabb dobspecifikus műsorába, a DrumChannel-be, Los Angelesbe, ahol a riporter Terry Bozzio. Innen az ismeretség, a műsorban játszottak egy 20 perces közös blokkot és most egy évvel később nagykoncertet adnak Budapesten. Terry Bozzio európai szólóturnéjába illesztették a fellépést.
Bozzio, Frank Zappa dobosaként vált világhírűvé, Chester Thompson-t váltva. A Mester zenekarának minőségéről csak annyit, hogy például a billentyűse az idén elhunyt George Duke volt. 10 Zappa lemezen működött közre, rendkívül nagyra tartja az 1993-ban elhunyt zenészt. Zappa emlékét Borlai idézte meg, a fantasztikus ritmikájú "Keep It Greasy" című dal gitárszóló groove-jára improvizálva. A Magyarországon szinte minden igényes zenésszel együtt dolgozó Gergő jelenleg Barcelonában él, és több világsztárral közös projectben játszik. Így a világ egyik legjobb basszusgitárosának tartott Gary Willis-szel is, akivel egy közös szerzeményüket is eljátszotta. Borlai blokkja hatalmas sikert aratott, rendkívül sokszínű, kifejező volt, a színpadra lépő Terry Bozzio nem győzte dícsérni a "Hungarian guy"-t. Úgy beszélt Gergőről, mint egy büszke apa a fiáról, bár a közönségnek leszögezte, hogy ő a "Ti" gyereketek:) Gergő magasra tette a lécet, ami csak inspirálta a közel 63 éves amerikai ütősfenomént, aki saját tervezésű, futurisztikus dobfelszereléséből éppen hogy csak kilátszott. Bozzio védjegye, hogy komplett nótákat tud lejátszani csak ütőkkel, én kb. 25 éve ájultam el, amikor egy német TV-műsorban láttam dobon játszani Hendrix egyik nótáját, talán a „Purple Haze”-t, erre már nem emlékszem, de nem hittem a szememnek, hogy ezt így meg lehet csinálni. Hihetetlen fizikai teljesítmény is igényel, amit nyújt, de egyáltalán nem volt öncélú a műsora. Körkörösen bejátszotta a teljes arzenált, sokszor háttal fordulva a közönségnek. Rengeteg halk rész volt, keleties, sokszor rituális, szertartászenei formákkal, amit a legkeményebb "géppuskasorozatok" követtek. A Bozzio szólóblokk majdnem egy óra volt, ezután következett a kb. 20 perces szünet, amikor a nézők vadul fotózták a "dobszerkószörnyet". Az egész koncert alatt felfokozott volt a hangulat, mind a közönség, mind a zenészek részéről. Ami a szünet után következett, az tényleg egészen különleges volt. Olyan fokú koncentrált improvizációt hallhattunk, láthattunk, ami megismételhetetlen. Lehet, hogy máshol is összejön egy ilyen csoda, de ez biztosan nem. Bozzio még a csúcson szakmai tudásában, 62 évesen (december 27-én lesz 63!), Borlai Gergő pedig már a csúcson, 35 évesen világszínvonalú társként. Ez nem dobpárbaj volt, hanem egymást inspiráló párbeszéd, ami a legjobb fajta virtuozitás hozta ki a zenészekből. Mindketten feszegették saját határaikat transzállapotban, de mosolyogva nyugtázva a másik egy-egy hihetetlen, játékos, de elvileg kivitelezhetetlen gesztusát. Az utolsó taktusnál a közönség egy emberként állt fel. Nagyon régen nem voltam olyan koncerten, ami igazi "standing ovation"-nel fejezôdik be. Hát ez az volt. Bozzio hálásan integetett, mindketten teljesen készen voltak. Terry még le is borult a színpadra a közönség elé, valószínűleg ő is egy megismételhetetlen élménnyel lett gazdagabb - Borlai Gergőnek, a magyar közönségnek és talán az októbervégi tavasznak is köszönhetően.
