Merre jártál tegnap este… Boros Zsófia frenetikus első önálló estje Budapesten
Mielőtt neki álltam ezt a szösszenetet megírni, egy kicsit beleolvastam a mai hírekbe. Elolvasva két cikket megbizonyosodtam róla, hogy nem velem van a baj. Mindjárt elmagyarázom. Az egyik cikkben egy koncertszervező társaság vezetője mesélte el, miért „dobták be” a törölközőt. A másik cikk a Budapest Times volt főszerkesztőjével készült. Mindkét cikk arról szól, ami a tegnap esti fantasztikus koncert után (amit szerencsém volt közel SZÁZ emberrel végig élvezni) rögtön eszembe jutott. A TV-ben prominens személyiségek beszélnek a Zeneakadémia megnyitása alkalmából. A magyar kultúra nagyságáról, a kiváló művészekről, a zeneértő és szerető közönségről. De hol van a közönség? Ugyanaz a kétezer - na jó, legyen háromezer ember - jár koncertekre. Nálunk igazán „eladni” olyan, már bocsánat a kifejezésért őskövületeket lehet, akik nem mondom, hogy nem jók, de korántsem az élvonalhoz tartoznak már. Egy fiatal tehetség koncertjére szinte alig kíváncsiak, esélyt sem adnak az újnak.
A BMC ezen a héten az ECM (már megint három betű) kiadó művészeinek közreműködésével fesztivált rendezett. Péntek este a Bécsben élő 33 éves magyar hölgy Boros Zsófia adott szóló gitár koncertet, bemutatva nemrég megjelent első ECM CD-je, az „En otra parte” anyagát. (Magyarországon is kapható a Hangvető jóvoltából.)
Itt van a BMC koncert terme. Az igazán vájt fülűek sem találhatnak kifogást a hangzásra. Tökéletes. A vendégművésznő mosolya, kedvessége lebilincselő, ráadásul közben rendkívül virtuózan gitározik. A leggyorsabb futamoknál sincs egyetlen mellépengetett hang sem! Gitárjátékával olyan tájakra kalauzol, szerzőkkel és műveikkel ismertet meg, hogy egyik pillanatban egy spanyol szerenádon andalgunk, a másik percben egy argentin tangón dobog a lábunk. Aztán a jazz világába vezet: előbb az osztrákok egyetlen világhírű jazzgitárosa Wolfgang Muthspiel három korai darabjával, majd a legendás amerikai ECM gitárművész Ralph Towner (róla csak a bennfentesek tudják, hogy a bécsi Zeneakadémián szerezte diplomáját) két szerzeményével. Majd vissza Astor Piazzola műveihez. Szinte észre sem vesszük és eltelt másfél óra! S a hálás közönség vastapssal köszöni meg a különleges élményt.
A koncertteremből kifelé menet arról beszélgettünk, lehet, hogy nagy a kínálat, kevesebb a pénzünk (a jegyár nem sokkal magasabb, mint egy mozié), a Budapest Café Fesztivál programjai „hirdetve”, és még sincs másfél milliós fővárosunkban (az elcsépelt szlogent - „Kodály országa”- már nem is említem) háromszáz ember erre a kitűnő koncertre? Honfitársaim a spártaiaknak volt!!!!!!!!!!
