Diana Krall Veszprémben – VeszprémFest 1. nap
Mától kezdve 4 napon át zúdulnak Önökre Kedves Olvasóink Veszprémbe leküldött tudósítóink élménybeszámolói. A július 16-i Diana Krall koncertről a New Yorkban ösztöndíjjal tanuló fiatal jazzénekesnő, Angyal Laura, a másnapi Marcus Miller buliról Hetessy Csaba, a 18-i flamenco estről Szász Gabriella, míg a 19-i Nigel Kennedy őrületről Deseő Csaba számol be. Alább már is olvashatják Laura írását az első napról! – A szerk.
Hűsítő olaszrizlinggel indítunk az Óváros téren. Forró diós kenyérrel folytatjuk, (egyenesen a kemencéből) kacsamáj- és aszalt paradicsom pástétom kíséretében. Desszertként Diana Krall koncertjét választjuk. Az utóbbi élmény- hőfokát tekintve- langymeleg.
Pár hónappal ezelőtt részt vettem Krall "Glad Rag Doll" show-ján a New York-i Beacon Theatre-ben. (A beszámolót gondolom olvasták…) Különbség csak a színpadi díszletben és a repertoirban rejlik, az alapkoncepció megegyezik: az 1920-30-as évek zenéje nosztalgikus, mondhatni, családiasnak tetsző hangulatban, olyan elsőrangú kísérőzenészek közreműködésével, mint Stuart Duncan gitáron és hegedűn, Aram Bajakijan gitáron, Dennis Crouch bőgőn, Patrick Warren billentyűs hangszereken és Karriem Riggins dobon.
A "Glad Rag Doll" Krall 11. albuma. A koncert során elhangzó dalok, így például a "Shakin' like a Leaf", a " You Know-I Know Ev'rything Is Made for Love" vagy a " Let It Rain" a stílusukból fakadóan egyszerű szerkezetűek. Mégis mintha a zenekar többet akarna "kicsiholni" ezekből a blues, gospel, folk világában gyökerező számokból, mint amennyit az adott stílus megkívánna.
Megszólal Tom Waits "Temptation"-je, mely a közönséget hallhatóan lázba hozza: a hangulat magasan ível felfelé Aram Bajakian energikus blues gitárszólója közben, Stuart Duncan hegedű játéka alatt, pedig már a tetőfokára hág.
Krall ezek után a közönségre bízza a számválasztást, de végül mégis őmaga választ… az "As Time Goes By -t. A következőkben elhangzik pár standard majd egy Joni Mitchell szerzemény, a "Case of You".
Zongorajátékában stílusok palettáját vonultatja fel a stride-tól a boogie woogie-ig. Az éneket a megszokott terjedelmen belül halljuk: érzékien, lustán, duruzsolva, dorombolva...
A "macska-effektus" az" On the Sunny Side of the Street" -ben is megjelenik, igaz másképpen: Krall éneke olyan könnyedséggel suhan az uptempo swing fölött, ahogy egy macska az erkély korlátján...
A szóló produkciót hallgatva arra jutok, hogy egy ilyen projektnek semmiképpen sem egy arénában, (sem egy színházteremben) a helye. Becsukom a szememet és képzeletben egy alagsori jazz klub kör-asztalkájánál hallgatom a koncertet…
A fotókat Melczer Zsolt és Végh Attila készítette.
