Jazz és társművészetek - Hallhatatlan dallam Carlos Santana-val, avagy Magyar Miklós és hat képzőművész társának közös kiállítása a zebegényi Könyvtárban
Nem szeretném félrevezetni a kedves olvasót, mert a címben szereplő kiállítás megnyitója szeptember 8-án volt és sajnos, 14-én már be is zárt. Tehát már csak múlt időben beszélhetünk róla. De Magyar Miklós a jazz műfajához kötődése, tárgyi tudása és a különlegesen érdekes jazztémájú akvarelljei, olajfestményei jócskán indokolják a társművészetekre való kitekintésünket. Nem mellesleg az utóbbi évtizedek szorgos munkájával elkészített egy képes jazztörténeti könyvet is, ami egyelőre a fiókban várja a kiadóját…
Magyar Miklóst, ha jól emlékszem 1987 augusztusában ismertem meg a sikondai Jazz Táborban. Már ott lenyűgözött szerény személyisége, a jazz műfajának kitűnő ismerete. (akkoriban már komoly LP gyűjteménnyel rendelkezett.) Később, az 1995-ös tatai III. Magyar Jazzkutatási Találkozóhoz kapcsolódó jazztémájú festmény kiállításán tudtam meg, hogy Miklós nagyszerű portrékat, akvarelleket, olajképeket fest. Még ott a kiállításon meg is szereztem három portrét (Eric Dolphy, Chick Corea, Art Blakey), amik azóta is a szobám falát díszítik.
Azóta is jó néhány kiállításán csodáltam meg munkáit. (Többek között Dunakeszin, Nagymaroson és ezúttal Zebegényben.) A portréi mellett olyan képeket is fest, amin a megcélzott jazzmuzsikuson kívül annak lemezére, vagy szerzeményére való utalásokat helyez el és ezzel az adott művészt is behatóbban jellemzi.
A zebegényi kiállítás ebben a bájos kisvárosban, a festői Duna-kanyarban volt, ahol számos más látnivaló is csábítja az ide látogatókat. (A Kós Károly által tervezett templom Körösfői-Kriesch Aladár freskóival, a Szőnyi István Múzeum, a Hajózási Múzeum, az Ország Zászló emlékműve a Kálvária dombon stb.)
A megnyitóra gyülekező látogatókat a művészek személyesen fogadták egy pohár borral és máris kedélyes beszélgetések bontakoztak ki, családias légkörben. A hét művész közül egy kisplasztikával szerepelt kettő grafikákat hozott és négyen festményeket állítottak ki. A közös hívó szó a "zene" volt. Más-más technikákkal és stílusban közelítették meg a művészek a közös témát.
Magyar Miklós nyolc festményét hozta el. Kettőt Santana-ról, de volt Miles Davis és Ornette Coleman előtt tisztelgő is.
A megnyitón nem hangzottak el hosszú unalmas dicshimnuszok. az egyik festő kolléga mutatta be a művészeket pár mondattal és utána a szobrász mutatta meg, hogy más műfajban is jeleskedik és elénekelt két dalt saját gitár kíséretével, amit a termet megtöltő közönség derűvel fogadott. Azután az alkotásoké volt a szó. Az elemzésekben mindjárt segítségére voltak a művészek az érdeklődőknek.
A nagymarosi műtermében szorgalmasan dolgozó Magyar Miklós reméljük még sok hasonló képpel fogja megörvendeztetni a jazz rajongókat, amihez ezúton is jó egészséget és sok mecénást kívánunk Neki!
