A Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem Jazz Tanszékének Masters Diploma koncertje a Budapest Jazz Clubban viharos sikert aratott május 4-én
Az LFZE Jazztanszékének életében ez volt az első alkalom, hogy Masters fokon végzős hallgatók záró koncerten adhattak számot tudásukról. A végzős hallgatók voltak: Ávéd János; Bacsó Kristóf és Vörös Attila – szaxofon, Schreck Ferenc – harsona, Tálas Áron és Pozsár Máté – zongora,. Benkó Ákos – dob.. Közreműködött még: Kováts Gergő - szaxofonon, Ajtai Péter nagybőgőn és Komjáti Áron gitáron.
Masters Sextet a zongoránál Tálas Áronnal
A koncertet egy tízperces vidám hangulatú "Osztály videó" vetítése vezette be, amiben a tanszék diákjai és tanári karának tagjai mókás helyzetekben, jelenetekben és képekben voltak láthatók, nagy derültséget keltve. (Egy pillanatra, a nemrég sajnálatosan elhunyt, Regős István tanár úr is látható volt, akinek emlékére a fellépő zenészek egy szép balladát ajánlottak.)
A bájos műsorközlő hölgytől (aki nem árulta el a nevét, de mi kiderítettük, hogy Munkácsy Eszter, a tanszék énekszakos hallgatója) megtudhattuk, hogy a diplomázók, a koncert folyamán, nem csak hangszeres tudásukról, de zeneszerzői képességükről is számot adnak, a túlnyomó részt saját szerzeményeik előadásával..
Az első szerzeményt Vörös Attila jegyezte, aki altszaxofonon játszott. A zongoránál Neumann Balázs volt, Ávéd János tenorszaxofonon, Schreck Ferenc harsonán játszott, Ajtai Péter bőgőzött és Benkó Ákos dobolt. A közép tempójú szépen hangszerelt swing nótában előbb a zongora játszott egy szép szólót, majd minden résztvevőnek volt alkalma bemutatkozni egy szólóval.
A második számot, Benny Golson bossa nova-ját is ugyanez a felállás játszotta. Itt a zongora szintetizátorra váltott és lágy harmóniákkal kísérte Vörös Attila alt-, majd Ávéd János tenorszólóját. Végül egy szép fúvós kórus zárta a darabot.
A következő darabhoz új felállás érkezett. Bacsó Kristóf tenorszaxofonon (!), Pozsár Máté zongorán, Ajtai Péter bőgőn és Benkó Ákos dobon játszottak. Két Bacsó szerzemény hangzott el. Az első "Metamorfózis" címmel. A darabot a tenor és a szintetizátor duója vezette be egy
egyszerű kis zenei képlettel, majd ez fokozatosan átalakulva ritmust, basszust kapott és átment egy lehengerlő ritmus- és melódiaözönbe. Végül pedig lecsendesedve nyugodott meg.
A másik Bacsó szerzemény "A látogató" címet viselte és Konrád György hasonló című regénye ihlette. A dob érzékeny szólója vezeti be a szép lágy melódiát és szaggatott dob-szaxofon párbeszéddel ér véget.
Újra változott a felállás, a ritmus szekció maradt, de Bacsó helyét most Schreck Ferenc vette át a harsonájával és elmondta, hogy ezt a balladát, a "Goodbye Pork Pie Hat"-et szeretett tanáruk, Regős István emlékének ajánlja a zenekar. Egy fájdalmasan szép harsonaszóló után
Pozsár Máté meditatív, szokatlan, izgalmas harmónia világú szólóját a bőgő is követte. Majd Benkó Ákos keser-édes éneke és újabb szép harsonaszóló zárta a gyönyörű balladát.
Szünet után maradt az előző felállás egy fergeteges John Coltrane nótára, a "Count Down"-ra. A dob szólójával kezdődött, majd a harsona "vitatkozott" a dobbal, hosszan, élvezetesen. Végül csatlakozott a quartet két másik tagja is a lehengerlő nótához.
A következő darabot Benkó Ákos egy szál gitárral a nyakában énekelte el, a "Silence of the Rain" című balladát, nagy átéléssel, érzékenységgel, nagy sikert aratva..
Ezután a Uriah Heep együttes dalát énekelte el ugyan csak Benkó Ákos miközben dobolt, Pozsár Máté szintetizátoros, Ajtai Péter bőgő és Komjáti Áron gitár kíséretével, hatalmas dobszólóval, az est legnagyobb, elsöprő sikerét aratva.
Ezt Ávéd János "Szekvenciák" című darabja követte, amit a szerző kedves feleségének ajánlott. Ebben a darabban partnerei Schreck Ferenc, Pozsár Máté, Ajtai Péter, Benkó Ákos és új tagként Kováts Gergő tenorszaxofonon voltak. A szépen meghangszerelt 3/4-es lüktetésű
darabban nagyszerű zongoraszólót, szaxofonszólót hallhattunk a dob drámai filcütős kíséretével.
A két utolsó darabra is ez az összeállítás maradt. Az utolsóelőtti Pozsár Máté szerzeménye, a "Zenelakás koncertre" címet viselte, ami egy improvizációs kortárs darab. Pozsár Máté, mint mondta, kevés zongorajátékkal, inkább csak ütőhangszeres effekteket produkált vele. A harsona meditatív szabad játékával indult, a szaxofon csatlakozott az elmerengő dallamhoz, majd a három fúvós pikáns, szokatlan hangzásokat produkált, a zongora és a dob poliritmikus játékkal kísérte.az elhaló dallamot.
A befejezés sem volt mindennapi. Ajtai Péter (1986) születésnapja apropójából egy urbánus mesét mondott egyedül maradva a színpadon.
Majd Pozsár Máté négykézláb beosonva egy róka maszkban foglalt helyet a zongoránál.
A többiek is maszkban a hangszerüket fújva, a dobot ütve a nézők közül kerültek elő, szintén róka maszkban.
A végére pedig egy tigris fejet húztak Ajtai Péterre és az "Állatok farsangjának" zenei idézetével ért véget a happening a közönség nagy derültsége és elismerő tapsa közepette.
Ez a befejező performance elsodort minden korábbi feszültséget és a vizsgázó zenészek, a tanári kar megjelent tagjaival és a jelen levő közönséggel jó hangulatban távozhattak ezúttal is a BJC-ből.
