Köszöntjük a 80 éves Gonda Jánost
2012. január 11-én 80 éves a hazai modern jazzművészet meghatározó személyisége, Gonda János. Személyében egy olyan muzsikust köszönthetünk, aki pályafutása kezdetétől, tehát az 1950-es évek közepétől, talán a legtöbbet tette –a sokáig idegenkedve, gyakran ellenségesen fogadott- jazz műfajának elismertetéséért.
Családi hagyományt folytatva, egészen fiatal korában kezdett zongorázni és középiskolás korától vonzódik a jazzhez. 1958-ban szerzett zenetudományi- és 1961-ben zongoraművész-tanári diplomát a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán. Tanára volt többek közt Szabolcsi Bence, Bartha Dénes, Solymos Péter és Horusitzky Zoltán.
Az 1950-es évek közepétől a Károlyi Mihály és Reáltanoda utca sarkán álló üzemi étkezde, egyetemi menza, presszó, végül a Közlekedési Építési Vállalat Metro Klubja –sok egyéb tevékenysége mellett- adott helyet azoknak az éppen csak megtűrt rendezvényeknek, ahol a modern jazzel kísérletező muzsikusok első szárnypróbálkozásaikat tették. Itt, ezeken az „örömzenéken” már részt vett a zongorista Gonda János is. A Metró Klub akkori vendégei közül talán sokan tudták és szájról szájra adták, hogy kultikus helyen, az egykori Centrál Kávéház helységeiben tevékenykednek. Olyan helységekben, amelyekben az 1887-es nyitás és az államosítás között megfordultak a szellemi élet kiválóságai, Ady Endrétől Móricz Zsigmondon és Karinthy Frigyesen keresztül Tóth Árpádig. Itt tevékenykedett a Nyugat című folyóirat több nemzedéke, békésen elfértek egymás mellett a népiesek és urbánusok, itt ült hívei között Ignótus és Szabó Dezső. Ez a hely az 50-es években irodalmi színpadi kezdeményezések mellett helyt adott a váratlanul, de nagy erővel jelentkező hazai beat mozgalom feltörekvő hőseinek is. Visszatérve a Klub modern jazzhez kötődő tevékenységéhez, megjelent itt az akkori kísérletező, jazzt is játszó muzsikusok többsége, köztük Ruttka Ferenc, Szalai Gábor és Kovács Gyula dobosok, Szabó Gábor és Tritz Egon gitárosok, Komjáthy Géza, Kulcsár Imre és Nagy Marcell szaxofonosok, vagy a nagybőgős Buvári Tibor. A zongoristák közül Dobsa Sándor, Totth Menyus, Gyimesi „Gyümölcs” Tibor, Garai Attila.
Amikor 2001-ben itthon járt az énekes sztár Al Jarreau felfedezője és partnere, az Egyesült Államokban élő zongorista Les Czimber, azaz Czimber László „Tarzan”, egyik interjúban elmondta, hogy ő is, ha csak tehette, részt vett a Metró Klub rendezvényin és figyelemmel kísérte barátaival, köztük a nagybőgős Kabók Lajossal a Metró Jam-eket. A Metró körül számtalan legenda kering. Az egyik szerint a később világhírűvé vált gitáros, Szabó Gábor itt írta, mások szerint itt mutatta be, a „Stalintown Blues” című szerzeményét, amelyet 1956 novemberében Willis Conover is leforgatott a Music USA „Jazzórájában”. A másik történet a dobos és fáradhatatlan anekdótázó kedvű Kovács Gyulától származik, aki valamilyen madzaggal működő jelző-riasztórendszerről mesélt, amely az utcáról a Metró Klub alagsori helységében játszó zenészeknek jelezte, hogy valamilyen veszély várható és az improvizációt azonnal abba kell hagyni. A Metró Klub, a másik, a Dohány utcai Klubbal, a Dózsa Teniszstadion zárt jazzrendezvényei, a Thököly étterem, a városligeti Tó terasz és a Savoy vagy az Astoria „jam session”-jei mindmáig feldolgozatlanok, nincs egy hozzávetőleges áttekintés sem az egykor itt fellépő jazzmuzsikusokról, akik közül sokan nemsokára külföldre szöktek, sem az akkori repertoárról. Időnként olyan híreket is lehet hallani, hogy néhány muzsikus őriz orsós magnetofon felvételeket ezeknek a rendezvényeknek a részleteivel. (A kiváló minőségű Vörös Szikra orsós magnetofon nem tudom mikor jelent meg, de1957-ben már biztosan létezett.) Pedig a felsoroltak jelentik a hazai modern jazz megszületésének közvetlen előzményeit. Talán még ma is érdemes és tanulságos lenne ezeket a részleteket megismerni.
Amikor a tettesek visszatérnek a helyszínre: Gonda János Szalai Gáborral az újjávarázsolt Centrál Kávéházban (Csányi Attila fotója)
Gonda János 1961-től a Magyar Hanglemezgyártó Vállalat zenei rendezője lett, létrehozta és elindította a kortörténeti jelentőségű Modern Jazz Antológia elnevezésű hanglemezsorozatot, amelynek a felvételei 1962 nyarán indultak. Összesen 9 db 30 cm-es hosszanjátszó mikrolemez (LP) jelent meg, általában évente, kivétel a sorozat 2. számú kiadványa Garai Attila együttesével, ez a 10 részes sorozat egyetlen kislemeze, amely körülbelül 12 perc játékidőt rögzített a Long Play lemezek átlagos 40 percével szemben. A sorozat a 4. számú kiadványtól kezdve az eredeti címnek megfelelően valóban válogatáslemezzé vált, nyilván azzal a szándékkal, hogy minél több muzsikust és együttest tudjanak legalább egy-egy felvétellel bemutatni. Ez –mint minden válogatás- természetesen különböző kritikákat váltott ki azokból a muzsikusokból, akik nem voltak megelégedve a válogatás valamelyik szempontjával. Gonda János időközben megalakította a Qualiton Jazz-együttest, amelyben Buvári Tibor nagybőgőzött, Várnai Tibor dobolt, Káldor Péter vibrafonozott, Sasvári Attila szaxofonozott, Szirmai Márta énekelt, aki civilben elismert operaénekes volt és alkalmanként velük szerepelt az oboista, angolkürtös Jagasich Péter. Ennek a kamaraegyüttesnek a felvételeiből készült a Modern Jazz Antológia 1. számú albuma. A mára már igazi ritkaságnak számító lemez hátsó borítóján –bár aláírás nélkül- vélhetően Gonda János szakszerű ismertetőszövege olvasható. Ehhez hasonló ismertetőszöveggel eddig nem találkozhatott a jazz iránt érdeklődő hallgató, csak klasszikus lemezeken.
Ez persze nem azt jelenti, hogy ettől kezdve helyére kerültek a hangfelvételekhez tartozó információk. 1964-ben jelent meg az antológiáktól független kiadványként Szirmai Márta és a Qualiton Jazz Együttes nagylemeze, amelynek itt látható hátsó borítójáról nemcsak a zenekari tagok, hanem még a zenekarvezető neve is hiányzik.
Ezt követően Gonda János különböző együttesei, még 4 alkalommal szerepeltek az évente megjelenő különböző sorszámú Modern Jazz Antológiákon. Játszott Vukán Györggyel duettben, Kruza Richard vibrafonossal, Buvári Tibor, majd Losó Miklós nagybőgősökkel és a dobos Kovács Gyulával a Gonda-Kruza Quartetben. Készített saját hangszereléseiből egy big band felvételsorozatot, amely végül nem tudni miért, de nem került kiadásra.
1974-ben teljesen új, free felfogással született meg a Gonda Sextet „Sámánének” című nagylemeze. A Sextet tagjai: Kántor Péter szaxofonok, Balázs Gábor nagybőgő, Kovács Gyula dob, Dely István konga, ütőhangszerek, Berki Tamás ének és ütőhangszerek, a zenekarvezető itt elektromos zongorán is bemutatkozott. Régóta készült egy szerzői szólózongora albumra is, amelyhez a zenei anyag már régen összegyűlt, és amely 1979-ben jelent meg „Vonzások és választások” címmel. A következő állomás Gonda János hangfelvételeit számba véve, az 1985-ös évjáratú „Keyboard music” Kruza Richard, Pleszkán Frigyes, Darvas Attila, Zsoldos Béla, Lakatos „Pecek” Géza és Berkes Balázs közreműködésével.
A felsorolás befejezéséül meg kell említeni, az 1999-ben megjelent „Képek és emlékek” című CD-t. Ezen az első harmadban standard-eket játszik évtizedek óta szinte állandó partnerével, Berkes Balázzsal, a második harmadban a „Stílusimprovizációk” című ciklusból, a befejező harmadban pedig, a „Gyermekeknek” című kompozíciósorozatából játszik részleteket.
A felsorolt lemezeken kívül számtalan rádiófelvétele készült a legkülönbözőbb formációkkal és fesztivál fellépéseiről is számos magánfelvétel található.
A hangfelvételek áttekintése után, most egy jókora ugrás következik időben, mégpedig visszafelé. Gonda János az aktív zenélés és komponálás mellett 1965-ben valósította meg régi álmát, a jazzoktatás helyet kapott az állami zeneoktatásban. Létrehozta és nyugdíjba vonulásáig, 1997-ig vezette a Bartók Béla Zeneművészeti Szakiskola Jazz Tanszakát, amely a konzervatóriumi keretekből fejlődött és alakult 1990-ben a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem Jazz Tanszékévé. Anélkül, hogy részletekbe bocsátkoznánk, talán elképzelhető, hogy milyen nehézségeken kellett az intézmény létrehozásához úrrá lenni. Meg kellett győzni a klasszikus zenét felsőfokon tanító és művelő szakmát a jazzoktatás és ezzel együtt egy újfajta, a rögtönzésből fakadó gondolkodás szükségességéről, egyidejűleg a kulturális politika akkori, mondjuk ki nyíltan, gyanakvó irányítóit, ugyanerről. Mindezek után ki kellett dolgozni tanszakonként az oktatás teljes tematikáját és meg kellett találni azokat a pedagógusokat, akikre rábízhatta az oktatást, mindezt a szakma mindenre kiterjedő figyelme reflektorfényében. Az új intézmény 13 tanárral indult, köztük volt pl. Bágya András, Berkes Balázs, C. Nagy Béla, Deák Tamás, Dobsa Sándor, Kovács Gyula, Pernye András, Selényi Dezső és Vukán György. Ő maga jazz zongorát, zeneszerzést, jazzelméletet, módszertant és tanítási gyakorlatot oktatott. Miután kiderült, hogy az intézményben szervezett és eredményes munka folyik, egymás után alakultak az alsó fokú jazztanszakok az ország különböző pontjain. Eredményességét pedig a növendékek teljesítménye, fesztiválszereplése és ismertsége is bizonyítja.
Az eddig felsoroltak korántsem jelentik Gonda János teljes tevékenységét. 1965 óta tart tanfolyamokat, előadásokat tartott külföldi konzervatóriumokban és egyetemeken (Graz, Trossingen, New South Wales Conservatory Sydney, Varsó, Prága, Stockholm, Trondheim). Létrehozója volt 1980-ban a Tatabányai Nemzetközi Jazz Tábornak, megalapítója a Nemzetközi Kreatív Zenepedagógiai Intézetnek, amelynek 1993 óta volt művészeti irányítója. A 60-as évektől rendszeresen készített ismeretterjesztő és elemző műsorokat a Magyar Rádióban, televíziós sorozatai közül emlékezetes a „Dzsessziskola” és a 90-es évek elején indult „Dzsesszencia” sorozat. 1965-ben jelent meg a Jazz- Történet- elmélet- gyakorlat című kötete, amely azért is feltűnést keltett, mivel a magyar nyelvű jazz irodalom addig mindössze néhány kiadványból állt, beleértve Pernye András egy évvel korábban megjelent Jazz című könyvét is. Újdonság volt és külön sikert aratott a könyv mellékleteként csatolt 3 hanglemez, eddig beszerezhetetlen jazztörténeti hangfelvételeinek részleteivel. A Gonda jazzkötetet megelőzte a Muzsika című zenei szaklapban folytatásokban megjelent tanulmány sorozata 1963-64-ben. Ő szerkesztette 1974-ben a Magyar Zeneművészek Szövetsége Jazz Szakosztálya 5 tagjával összeállított angolnyelvű Who’s Who in Hungarian Jazz kiadványt. Az 1965-ös kiadású jazzkönyv átdolgozott és bővített kiadását 1979-ben készítette el, és nemsokára elkészült tanulmánya Igor Sztravinszkijról. Publikációi között szerepel Langston Hughes amerikai szerző Jazz című, ifjúsági ismeretterjesztő művének a fordítása és kiegészítése, Cliff Roberts illusztrációival. Ezek a grafikák olyan sikert értek el a hazai olvasók körében, mint másfél évtizeddel korábban a német Knaurs Jazzlexikon különlegesen népszerű grafikái.
Cliff Roberts: Bebop
1993-ban jelent meg 3 kazetta mellékletekkel a „Populáris zene antológiája” című tanári segédkönyv.. Ezt követte, a két kiadást is megért 3 kötetes „Rögtönzés világa”. 2004-ben egy összefoglaló könyvvel jelentkezett, amely a „Jazzvilág” címet kapta. Két évtizeden keresztül szerkesztette a Jazz című szakfolyóiratot. A tanulmányok és cikkek mellett (amelyek a Music Maker, International Journal of Music Education, Jazz Forum, Muzsika, Parlandó folyóiratokban és a Brockhaus-Reimann Zenei Lexikonban jelentek meg) videofilmeket is készített, ilyen pl. a Zenei rögtönzéspedagógia, Rögtönzés az egyetemes zenekultúrában és a Rögtönzés világa. Készített jazz zenész szakképesítési tanterveket és a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemen részt vesz a mester doktori szigorlati bizottságban. Zeneszerzői tevékenysége során számos jazzdarab, dal, színházi kísérőzenék mellett jónéhány játékfilm, köztük a Nappali sötétség, Kézenfogva, Apa, Szerelmesfilm, Mérsékelt égöv és a Szent János fejvétele zeneszerzője.
Tánc- és balettzenéket komponált a Pécsi Balettnek (Rondó, Divertimento, Blues, Székek), a Honvéd Művészegyüttesnek (Üvöltés) és Köllő Miklós Táncszínházának (Gyönyörök kertje, Álmok köntöse, Szarvassá vált fiú, Elcserélt fejek). Szimfónikus jazz-szerzeményei közül a legismertebb a „Szimfónikus improvizációk 7 tételben”, (Vukán György társszerzővel közösen mutatták be), és az „Ausztráliai Concerto”. 1963 óta rendszeresen fellépett Lengyelországban és a többi egykori szocialista országban, játszott Svédországban, Finnországban, Norvégiában, Angliában, Franciaországban, Svájcban, Ausztriában. Ausztráliában háromszor, 1965-ben, 1972-ben és 1980-ban koncertezett. Megalapítója a Magyar Zeneművészek Szövetsége Jazz Szakosztályának, részt vett 1990-ben a Magyar Jazzszövetség megalakításában, amelynek elnöke, majd örökös tiszteletbeli elnöke.1972-től 84-ig a Nemzetközi Jazz Föderáció alelnöke és a Zenetanárok Társaságának elnöke 1995 és 1999 között, tagja a Magyar Zeneszerzők egyesületének. Ennek a sok területen szerteágazó munkásságnak az elismerése sem maradt el. Kitüntetései: Erkel Díj 1974-ben, Pro Arte Díj 1987-ben, Szabó Gábor díj és a Magyar Köztársasági Érdemrend Tisztikeresztje 1992-ben, Weiner Leo díj 1996-ben és a Magyar Alkotóművészek Egyesületének Életműdíja 2000-ben, Pernye András díj 2011-ben.
Nyugállományba vonulása óta is koncertezik, legutóbb 2011-ben Berkes Balázzsal duóban lépett fel a MÜPA-ban és alkalmanként közös improvizációs esteken szerepel Gyémánt László festőművésszel.
A JazzMa munkatársai nevében is köszöntjük Gonda Jánost, akinek boldog születésnapot kívánunk.
